18. Carly megakarta ölni magát...!

Sziasztook.!:) Meghoztam az új részt. Lehet kicsit beteges lett...Köszönöm szépen a komikat.!  Megnéztem és láttam, hogy már 6 rendszeres olvasóm van.!:D Köszönöm szépen ezt is és szeretném, ha gyarapodna a rendszeres olvasók száma.;) 
A másik 2 blogomnál is már említettem, hogy szeretném, ha a komitokban megemlítenétek, hogy mi az, amit szívesen olvasnátok a blogban. Más néven ötleteket kérnék.  
Ha tetszik amit írtatok ötletnek, akkor megpróbálom beleépíteni a történetbe. Vagy lehet úgy csinálom meg, hogy 1-2 ötletből kiszedek néhány részt és összerakom 1 történetté. 
Remélem tetszeni fog ez a rész is és kapok komikat +     1-2 rendszeres olvasót.!;)  Jó olvasást!<33


Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat.  Nem kellett sokat találgatnom, mert tudtam, hogy Justin az.  Az érintésétől mindig libabőrös leszek. Olyan gyengéd.  

- Jó reggelt! - mondtam álmosan, miközben kinyitottam a szemem. 
- Jó reggelt! - mosolygott rám féloldalasan.  Ez a mosoly...ezzel meg is tudna ölni..
-   Ne...ne akarj megölni! - ültem fel.
- Mégis mivel tudnálak? - ült fel ő is.
- Ezzel. - mutattam arcára. 
- Nuygi nem foglak. Kár lenne egy ilyen  lányért mint te! - közeledett és kaptam egy jó hosszú szájra puszit.   

Felöltöztünk és lementünk. Claireék még aludtak.  Gondoltam valami emlékezetes ébresztés kéne nekik. Csak még nem tudom mi. Leültem a kanapéra és gondolkozni kezdtem.  Mi az, amit Claire mindennél jobban utál?  

- Sziasztok! - lépett ki Claire a fürdőből. Ohh basszus! Ezek szerint már felkelt.   -  Sziaa csajoos! - ölelt meg.
- Szió szívem! - öleltem vissza. 
- Justin! - intette felé és a konyhába indult. Nagyon jó kedve van ma reggel. Mit csinált ez éjszaka? Felálltam és utána mentem. 
- Claire! Mitől van ilyen jó kedved? Mit csináltál te éjszaka? - ültem le.
- Semmit. Csak nagyon várom már az esti bulit. - kortyolt bele narancslevébe.
- És éjszaka sem történt semmi? - vigyorogtam. 
-  Nem. Mondom, hogy  csak várom az estét! Meg van már a ruhád? - kíváncsiskodott.
- Igen. Neked?
- Igen. 
- Megmutatod? 
- Azt hittem már meg sem kérdezed! - rántott magával és felrohantunk az emeletre. 
Időközben Oliver is felkelt, mivel már Justinnal beszélgetett. 
Én leültem az ágyra, Claire pedig dobálni kezdte a ruháit.  Atya ég! Mennyi ruhát hozott magával?! Claire már vagy 5 perce félig a szekrényben lóg és még mindig nem találta meg a ruhát.  Aggódnom kéne, hogy esetleg megfullad a sok ruha között? Amannyi ruha van itt....kész óceán!

- Megvan! - mászott ki a szekrényből. 
- Vedd fel! - nem kellett neki kétszer mondanom. Levette pizsamályát, felkapott egy melltartót és felvette a ruhát is. Egyáltalán nem zavarta, hogy itt vagyok. Elvégre lányok és legjobb barátnők vagyunk.  Sosem voltunk szégyenlősek. 
- Aztaa! Hallod minden pasi téged fog bámulni!  Ennél kihívóbb ruhát, már csak Lola tudna felvenni. - Lola...hát hogy is mondjam? Egy kurva. A szomszédunkban lakik és hát nem egyszer kerültünk összetűzésbe.    Claire elképesztően nézett ki! Eleve gyönyörű lány volt és az alakja is fantasztikus.  

  Persze állítólag nekem is megvannak ezek az adottságaim, de én ezeket valahogy sosem látom magamban.  
- Tetszik? - fordult meg saját tengelye körül.
- Nagyon állat! 
- Huuh akkor jó!  Féltem, hogy szar lesz és nem fog jól állni. Nem kurvás?
- Nem egyáltalán nem! Ha Lola venné fel, akkor talán igen,   de rajtad valami eszméletlen! Nagyon cool.  Nekem lenne ilyen testem!
- Ne mondj már ilyeneket! Neked is van ilyen! Sőt! Jobb is. Ölni tudnék, az olyan kockás hasért mint a tiéd! Nem túl lapos, de nem is túl kockás.
- Gyere el velem legközelebb edzeni. Az edző nagyon jó pasi! - vigyorogtam.
- Na na naaa! Ha jól tudom, van barátod!  És ő sem néz ki valami szarul. Tudod te milyen féltékenyek rád a csajok? 
- Legyenek. Engem nem zavar. Álmodozni lehet, de nem érdemes. - kacsintottam és közben elröhögtem magam. 
- Akkor most te mutasd a ruhádat! Gyerünk gyerünk! . átmentem a szobámba és vissza Clairehez. Az én ruhán nem volt ennyire kihívó. Jobban szeretem a visszafogott, egyszerű dolgokat.  Ezért is vagyunk ilyen jóba Claireel.   Ez volt a ruhám:

- Nem valami nagy cucc. Tudod, hogy nem szeretem a kihívó dolgokat. - néztem végig magamon. 
- Most viccelsz? Tökéletes! Nagyon illik hozzád!  És azok a virágok.. nagyon cukik. 
- Igen az nekem is tetszik. De olyan fura, hogy melltartó sem kell hozzá.
- Hülyén is nézne ki melltartóval! Így tökéletes ahogy van. És te is így vagy tökéletes. 






Levettük a ruhákat és visszamentünk a fiúkhoz. 
Mivel már olyan  1 óra körül lehetett, elmentünk kajálni, egy közeli  étterem féleségbe.  Nagyon finom volt a kaja és jó nagy adagot is adtak.   
A délutánt már készülődéssel töltöttük. Legalábbis én is Claire. Hajat mostunk   és meg is csináltuk egymás haját. Régen volt már ilyen csajos délutánunk. Nagyon hiányzott már.  Kifestettük egymás körmét....stb.  Imádom ezeket a napokat!


A buli már vagy 2 órája javában folyik. Nagyon jól érezzük magunkat. Nagyrészt azért, mert tényleg állati a hangulat, de persze nem kevés pia is van bennünk. Azért annyira még józanok vagyunk, hogy tudjuk, hol vagyunk, kivel és hogy hogyan jussunk haza.  Meg persze a hazavezető utat is tudjuk....nagyjából.

- Kicsim rezeg a telefonod! - adta kezembe Justin a telómat. Odaadtam neki, hogy legyen nála. mert nekem nincs zsebem, de otthon sem hagytam volna szívesen.  Kicsit arrébb mentem, hogy halljam is amit mondanak. 

- Igen? - szóltam bele. 
- Carly! Gyere haza! Most! 
- Anya? Minek menjek haza? Hagyjatok   már élni egy kicsit!  Semmi bajom sincsen minden rendben van Claire is itt van megnyugodhatsz. 
- Justin is ott van?
- Igen. Nélküle el sem jöttem volna!
- Carly ne csináld ezt! Az a fiú nem is szeret téged!  És az a csók amit itt leműveltél tegnap...felháborító volt! Én nem egy kurvának neveltelek!
- Tessék? Kurvának? - ordítottam. - Te csak egy kurvának tartasz?  Akkor élj boldogan, mert  többet nem látod ezt a kurvát! - tettem le sírva a telefont.  Az anyám egy kurvának tart? Akkor megnyugodhat! Sosem fogja már látni az ő kurva lányát.

Egyre rosszabbul érzem magam, talán a pia teszi, de lehet, hogy csak anya miatt. Nem is értem, hogy minek élek még, talán egyszerűbb lenne minden, ha nem lennék ezen a világon. Justinék észre sem vették, hogy eljöttem, anyám egy kurvának tart.  Kerestem magamnak egy nyugis, a bulitól messze lévő sziklát. Leültem, és kerestem egy éles követ. Gondoltam a bal kezemmel kezdem, majd ha még lesz erőm akkor a jobban is kárt teszek, biztos ami biztos, nem akarok élni! Elkezdtem egy nagy érrel, a vérem szinte ömlött, de nem érdekelt. Iszonyatosan fájt.  Legszívesebben sikítottam volna, de én akartam ezt. Majd egy üvöltő hangot hallottam…

 -Carly hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek! - üvöltött nekem Justin, megkönnyebbült hangon.. Nem válaszoltam, csak kisírt szemekkel ránéztem, nem foglalkozva Justinnal folytatni akartam. Mikor egy fél hirtelen kirántotta a kezemből az éles követ, nem értettem miért tette. Oda ült mellém és nézett rám gyönyörű barna szemeivel, kérdően rám tekintve.
 - Kicsim minden rendben?   –  letörölte az arcomról a könnyeket. Nagy levegőt vettem és belekezdtem. 
- Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- Töröltem meg az arcom, pont a véres kezemmel. egyszer csak  minden elsötétült. Csak Justin kétségbe esett kiabálására emlékszem, és valami féle szirénára. 

*Justin* 

Nagyon megörültem amikor Cralyt megtaláltam, bár akkor sem érettem, hogy mit csinál egy sziklán… Majd közelebb léptem, hozzá és észre vettem a kezében egy éles követ , egyből kitéptem az ujjai közül, és leültem mellé. Kérdően néztem rá, majd megtötem a csendet 

- Kicsim minden rendben? – törtem le az arcáról a könnyeket.
 - Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- törölte meg az arcát, ami a kezétől hirtelen véres lett, gyorsan megfogtam a kezét, hogy vajon mit csinálhatott vele,akkor már minden tiszta volt, a szülei, a veszekedés, az éles kő,  a kisírt szemek Carly megakarta ölni magát.. Majd egyszer csak elájult. Azonnal hívtam a mentőket, majd Clairet és Olivert.