A másik 2 blogomnál is már említettem, hogy szeretném, ha a komitokban megemlítenétek, hogy mi az, amit szívesen olvasnátok a blogban. Más néven ötleteket kérnék.
Ha tetszik amit írtatok ötletnek, akkor megpróbálom beleépíteni a történetbe. Vagy lehet úgy csinálom meg, hogy 1-2 ötletből kiszedek néhány részt és összerakom 1 történetté.
Remélem tetszeni fog ez a rész is és kapok komikat + 1-2 rendszeres olvasót.!;) Jó olvasást!<33
Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat. Nem kellett sokat találgatnom, mert tudtam, hogy Justin az. Az érintésétől mindig libabőrös leszek. Olyan gyengéd.
- Jó reggelt! - mondtam álmosan, miközben kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt! - mosolygott rám féloldalasan. Ez a mosoly...ezzel meg is tudna ölni..
- Ne...ne akarj megölni! - ültem fel.
- Mégis mivel tudnálak? - ült fel ő is.
- Ezzel. - mutattam arcára.
- Nuygi nem foglak. Kár lenne egy ilyen lányért mint te! - közeledett és kaptam egy jó hosszú szájra puszit.
Felöltöztünk és lementünk. Claireék még aludtak. Gondoltam valami emlékezetes ébresztés kéne nekik. Csak még nem tudom mi. Leültem a kanapéra és gondolkozni kezdtem. Mi az, amit Claire mindennél jobban utál?
- Sziasztok! - lépett ki Claire a fürdőből. Ohh basszus! Ezek szerint már felkelt. - Sziaa csajoos! - ölelt meg.
- Szió szívem! - öleltem vissza.
- Justin! - intette felé és a konyhába indult. Nagyon jó kedve van ma reggel. Mit csinált ez éjszaka? Felálltam és utána mentem.
- Claire! Mitől van ilyen jó kedved? Mit csináltál te éjszaka? - ültem le.
- Semmit. Csak nagyon várom már az esti bulit. - kortyolt bele narancslevébe.
- És éjszaka sem történt semmi? - vigyorogtam.
- Nem. Mondom, hogy csak várom az estét! Meg van már a ruhád? - kíváncsiskodott.
- Igen. Neked?
- Igen.
- Megmutatod?
- Azt hittem már meg sem kérdezed! - rántott magával és felrohantunk az emeletre.
Időközben Oliver is felkelt, mivel már Justinnal beszélgetett.
Én leültem az ágyra, Claire pedig dobálni kezdte a ruháit. Atya ég! Mennyi ruhát hozott magával?! Claire már vagy 5 perce félig a szekrényben lóg és még mindig nem találta meg a ruhát. Aggódnom kéne, hogy esetleg megfullad a sok ruha között? Amannyi ruha van itt....kész óceán!
- Megvan! - mászott ki a szekrényből.
- Vedd fel! - nem kellett neki kétszer mondanom. Levette pizsamályát, felkapott egy melltartót és felvette a ruhát is. Egyáltalán nem zavarta, hogy itt vagyok. Elvégre lányok és legjobb barátnők vagyunk. Sosem voltunk szégyenlősek.
- Aztaa! Hallod minden pasi téged fog bámulni! Ennél kihívóbb ruhát, már csak Lola tudna felvenni. - Lola...hát hogy is mondjam? Egy kurva. A szomszédunkban lakik és hát nem egyszer kerültünk összetűzésbe. Claire elképesztően nézett ki! Eleve gyönyörű lány volt és az alakja is fantasztikus.
- Tetszik? - fordult meg saját tengelye körül.
- Nagyon állat!
- Huuh akkor jó! Féltem, hogy szar lesz és nem fog jól állni. Nem kurvás?
- Nem egyáltalán nem! Ha Lola venné fel, akkor talán igen, de rajtad valami eszméletlen! Nagyon cool. Nekem lenne ilyen testem!
- Ne mondj már ilyeneket! Neked is van ilyen! Sőt! Jobb is. Ölni tudnék, az olyan kockás hasért mint a tiéd! Nem túl lapos, de nem is túl kockás.
- Gyere el velem legközelebb edzeni. Az edző nagyon jó pasi! - vigyorogtam.
- Na na naaa! Ha jól tudom, van barátod! És ő sem néz ki valami szarul. Tudod te milyen féltékenyek rád a csajok?
- Legyenek. Engem nem zavar. Álmodozni lehet, de nem érdemes. - kacsintottam és közben elröhögtem magam.
- Akkor most te mutasd a ruhádat! Gyerünk gyerünk! . átmentem a szobámba és vissza Clairehez. Az én ruhán nem volt ennyire kihívó. Jobban szeretem a visszafogott, egyszerű dolgokat. Ezért is vagyunk ilyen jóba Claireel. Ez volt a ruhám:
- Most viccelsz? Tökéletes! Nagyon illik hozzád! És azok a virágok.. nagyon cukik.
- Igen az nekem is tetszik. De olyan fura, hogy melltartó sem kell hozzá.
- Hülyén is nézne ki melltartóval! Így tökéletes ahogy van. És te is így vagy tökéletes.
Levettük a ruhákat és visszamentünk a fiúkhoz.
Mivel már olyan 1 óra körül lehetett, elmentünk kajálni, egy közeli étterem féleségbe. Nagyon finom volt a kaja és jó nagy adagot is adtak.
A délutánt már készülődéssel töltöttük. Legalábbis én is Claire. Hajat mostunk és meg is csináltuk egymás haját. Régen volt már ilyen csajos délutánunk. Nagyon hiányzott már. Kifestettük egymás körmét....stb. Imádom ezeket a napokat!
A buli már vagy 2 órája javában folyik. Nagyon jól érezzük magunkat. Nagyrészt azért, mert tényleg állati a hangulat, de persze nem kevés pia is van bennünk. Azért annyira még józanok vagyunk, hogy tudjuk, hol vagyunk, kivel és hogy hogyan jussunk haza. Meg persze a hazavezető utat is tudjuk....nagyjából.
- Kicsim rezeg a telefonod! - adta kezembe Justin a telómat. Odaadtam neki, hogy legyen nála. mert nekem nincs zsebem, de otthon sem hagytam volna szívesen. Kicsit arrébb mentem, hogy halljam is amit mondanak.
- Igen? - szóltam bele.
- Carly! Gyere haza! Most!
- Anya? Minek menjek haza? Hagyjatok már élni egy kicsit! Semmi bajom sincsen minden rendben van Claire is itt van megnyugodhatsz.
- Justin is ott van?
- Igen. Nélküle el sem jöttem volna!
- Carly ne csináld ezt! Az a fiú nem is szeret téged! És az a csók amit itt leműveltél tegnap...felháborító volt! Én nem egy kurvának neveltelek!
- Tessék? Kurvának? - ordítottam. - Te csak egy kurvának tartasz? Akkor élj boldogan, mert többet nem látod ezt a kurvát! - tettem le sírva a telefont. Az anyám egy kurvának tart? Akkor megnyugodhat! Sosem fogja már látni az ő kurva lányát.
Egyre rosszabbul érzem magam, talán a pia teszi, de lehet, hogy csak anya miatt. Nem is értem, hogy minek élek még, talán egyszerűbb lenne minden, ha nem lennék ezen a világon. Justinék észre sem vették, hogy eljöttem, anyám egy kurvának tart. Kerestem magamnak egy nyugis, a bulitól messze lévő sziklát. Leültem, és kerestem egy éles követ. Gondoltam a bal kezemmel kezdem, majd ha még lesz erőm akkor a jobban is kárt teszek, biztos ami biztos, nem akarok élni! Elkezdtem egy nagy érrel, a vérem szinte ömlött, de nem érdekelt. Iszonyatosan fájt. Legszívesebben sikítottam volna, de én akartam ezt. Majd egy üvöltő hangot hallottam…
-Carly hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek! - üvöltött nekem Justin, megkönnyebbült hangon.. Nem válaszoltam, csak kisírt szemekkel ránéztem, nem foglalkozva Justinnal folytatni akartam. Mikor egy fél hirtelen kirántotta a kezemből az éles követ, nem értettem miért tette. Oda ült mellém és nézett rám gyönyörű barna szemeivel, kérdően rám tekintve.
- Kicsim minden rendben? – letörölte az arcomról a könnyeket. Nagy levegőt vettem és belekezdtem.
- Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- Töröltem meg az arcom, pont a véres kezemmel. egyszer csak minden elsötétült. Csak Justin kétségbe esett kiabálására emlékszem, és valami féle szirénára.
*Justin*
Nagyon megörültem amikor Cralyt megtaláltam, bár akkor sem érettem, hogy mit csinál egy sziklán… Majd közelebb léptem, hozzá és észre vettem a kezében egy éles követ , egyből kitéptem az ujjai közül, és leültem mellé. Kérdően néztem rá, majd megtötem a csendet
- Kicsim minden rendben? – törtem le az arcáról a könnyeket.
- Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- törölte meg az arcát, ami a kezétől hirtelen véres lett, gyorsan megfogtam a kezét, hogy vajon mit csinálhatott vele,akkor már minden tiszta volt, a szülei, a veszekedés, az éles kő, a kisírt szemek Carly megakarta ölni magát.. Majd egyszer csak elájult. Azonnal hívtam a mentőket, majd Clairet és Olivert.
