19. Szerelem...

És megint itt vagyok.:) Nem készültem semmi locsogással, szval csak annyit, hogy köszönöm szépen a komikat.!:) 
Iratkozzatok fel és komizzatok.!;)<33 És bocsii, ha unalmas lett...:/

*Justin szemszöge*


Minden rendben Carlyval.   Bekötözték a kezét, és már mehetünk is haza, amint felébred.  Kicsit sok vért veszített és ezért ájult el.  Nagyon megijedtem.  Vajon miért csinálta ezt? Miért akarta megölni magát? Mi késztette erre? Csak gondolkozom és gondolkozom a plafont bámulva.  Egyfolytában pörög az agyam.  

- Justin! - szólt Claire.
- Igen? - fordítottam felé fejem.
- Miért csinálta ezt?  
- Nem tudom. - ráztam fejem. 
- Haragszik ránk vagy mi? Mondott neked valamit? -  oké megértem, hogy ő is aggódik, de hagyjon már békén! 
- Nem nem mondott semmit.  Csörgött a telefonja én odaadtam neki, ő elment telefonálni és nem jött vissza.  Elindultam megkeresni. Amikor megtaláltam, már véres volt a keze.  
-   Tuti az anyjával van valami. 
- Honnan veszed? 
- Ismerem Carlyt.... -   és ekkor felébredt.  Köhögni kezdett szóval felébredt.  Felálltam és odasétáltam hozzá. Claire, pedig szó szerint odarohant. Legjobb barátnők...
 - Carly! Carly jól vagy? Minden oké? 
- Igen Claire jól vagyok, nyugodj meg! - nyugtatta Carlyt.   Leültem mellé. 
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem tőle.  Felült az ágyon. Kicsit megszédült, így majdnem leesett, de karjánál fogva megtartottam.
- Én...csak..nem tudom.  Anyám felhívott az este és azt kérte, hogy menjek haza. Persze én megmondtam neki, hogy nem megyek és hogy hagyjanak egy kicsit élni. Kérdezte, hogy te is itt vagy-e.  Megmondtam neki, hogy igen itt vagy, mert nélküled úgy sem jöttem volna el. Aztán azt mondta, hogy te nem is szeretsz engem  és, hogy egy kurva vagyok. - itt nagyon meglepődtem.  Pont Carlyra mondja, hogy kurva?  Bárkitől, ismétlem bárkiről eltudnám képzelni, hogy kurva, de Carlyról nem. Róla soha.  És mégis miért mondta ezt rá. 
- Ezután mérges és egyben szomorú lettem. - folytatta - Kerestem egy nyugis helyet mondván, hogy már nem akarok tovább élni. Nincs értelme. Ti nagyon nem is foglalkoztatok vele, hogy eltűntem, anyám szemében, pedig egy kurva vagyok. Semmi értelme sem lenne az életnek.   Találtam egy éles követ és.... - csuklójára mutatott. 
-   Te- úr- isten! - mondta Claire szótagolva  és leült.
-  Azt hittem, már nem is érdekellek titeket. - hajtotta le fejét.
-  Csak azért, mentem olyan későn, mert  azt hittem még telefonálsz. Többször is megnéztelek, de még mindig ott álltál.   Aztán amikor már vagy tizedszerre néztelek meg, már nem voltál ott. Elindultam oda, de nem találtalak.  - kezdtem kicsit ideges lenni. Hogy hihette azt, hogy már nem is szeretem és, hogy már nem  érdekel?  Az anyja biztos teletömte a fejét mindenféle hülyeséggel. És ő honnan veszi, hogy nem szeretem?  Alig ismer.  

Még utoljára megvizsgáltál Carlyt és végre visszamehetünk a házba. Fáradtak vagyunk.  Én nem aludtam éjjel és szerintem Claire sem. Oliver visszament a házba. Szerintem ez egy kicsit bunkóság volt tőle, de hát ő Oliver. Mindig is ilyen volt.  Kint az ajtó előtt Carly anyja várt minket. Hogy került ide? Honnan tudta, hogy hol vagyunk?  Carly nem beszélt vele, inkább kiment Claireel. Az anyukája nem is nagyon törődött vele. Én maradtam, mert beszélni akarok vele. Van egy olyan érzésem, hogy ő is  velem.

- Miért mondtad azt neki, hogy nem szeretem? - kérdeztem tőle.
- Ugyan már Justin! Ismerem a fajtádat. Te sem vagy más, csak egy nőcsábász. Biztos azért vagytok még együtt, mert  még nem sikerült ágyba vinned. Elhitetted vele, hogy szereted. Carly még kicsi és befolyásolható.  Mindent elhitt neked. 
- Ez nem igaz!  Lehet, hogy régen ilyen voltam, de megváltoztam.  - tudom nem kéne így beszélnem egy felnőttel, de nagyon felhúzta az agyam...
-  Jól van és hiszek neked. De  ha egyszer is, meg mered bántani..nagyon meg fogod bánni! - ez most komoly megfenyegetett? 
- Szeretem őt.  -  és azzal a mondattal ott is hagytam.
 


*Carly szemszöge, már a házban*


Claireékkel nem törődve, felmentünk a szobába. Justin a kórház óta nem szólt hozzám. Tuti beszélt anyámmal. És hát anyámat  ismerve, biztos felhúzta valamivel az agyát. Igen biztos. Justin azóta teljesen feszült.  Bementünk a szobába és bezártam az ajtót. Nem gondolhatok semmi olyanra, csak nem akartam, hogy most bárki is bejöjjön.

- Figyelj Justin sajnálom!  Csak olyan szarul éreztem magam.  -  öleltem meg.  Nem ölelt vissza. Meg sem mozdult.   Karjait, melyek teljesen megvoltak feszülve, maga mellett tartotta.  Leszedte magáról kezeimet és leült az egyik székbe.  Én sem bírtam tovább, leültem az ágy közepére törökülésben.  Justin felállt és fel-alá járkált a szobában. Nem bír sokáig ülni, ha ideges...
Állkapcsa, karja, konkrétan az egész teste, tisztára meg volt feszülve.  

Még járkált egy darabig, aztán megállt velem szembe. Kezem után nyúlt és felhúzott magához.  
- Sajnálom! - mondtam. Nem nézett rám. Fejem fölött átnézve bámulta a falat.  - Nem tudom, mi ütött belém.  -  igazából, nem is értem miért kérek bocsánatot.  Talán azért, mert érzem, hogy most nagyon megbántottam? Szerelem...    

- Hogy hihetted azt, hogy nem szeretlek? - nézett le rám, mivel vagy egy fejjel magasabb volt nálam. 
- Nem tudom. Nem tudom miért, de elhittem anyának mindent, amit mondott tegnap. 
- Figyelj! - fogta meg kezemet.  -  Nem kell mindent elhinni mindenkinek! Szeretlek!  És ígérd meg, hogy SOHA, SOHA többet nem csinálsz ilyet! - emelte fel bekötözött kezemet.
- Megígérem! 
- Biztos?
- Igen! 
- Akkor jó. Szeretlek! - ölelt meg. 
- Szeretlek! - öleltem vissza.  

Arcomat két keze közé fogta és lassan, gyengéden megcsókolt.