20. My Life With You (+18)

Sziasztok.!:) 
Igen tudom régen volt rész, de meghoztam.:)
Nos, remélem észrevettétek, hogy ennek a résznek a címe ugyanaz mint a blog neve. Ez nem is véletlen. 
Úgy döntöttem, hogy befejezem ezt a blogot. Tudom, hogy ez most váratlanul ért titeket, de higgyétek el engem is. 
Már nem tudom, hogyan folytatni tovább a történetet. Nincs semmi ötletem és úgy éreztem, itt az ideje, hogy elhozzam a befejező részt. 
Nagyon, de tényleg nagyon köszönöm azoknak akik rendszeresen olvasták, és kommentelték a blogot. Nagyon szerettem ezt a blogot és nehéz volt meghozom ezt a döntést, de ennek így kell lennie.  Sajnálom. 
Még egyszer nagyon szépen köszönök nektek mindent.!!  
Szeretlek titeket és remélem az utolsó rész is tetszeni fog, és mosolyogva olvassátok végig:) 
Remélem a másik kettő blogomnál még találkozunk.!<33333333



- Nem megyünk fürdeni? - vigyorgott ravaszul Justin. 
- Ketten? - vigyorogtam vissza rá.
- Nélküled nem mennék! - kapott ölébe és bementünk a fürdőbe. 
Levetkőztünk. Mielőtt beálltam volna a kádba, levettem kezemről a kötést. Bemásztam Justinhoz.  Elfordította a csapot és ránk engedte a langyos vizet.  Felszisszentem, amikor a víz hozzáért a csuklómon lévő vágásokhoz. Justin ezt  észrevette és azonnal arrébb rakta a zuhanyfejet. 
- Nagyon fáj? - kérdezte.  Nem válaszoltam, csak bólogattam.  - Sajnálom nem akartam. - adott puszit fejem tetejére.
- Semmi baj. Nem a te hibád. Vagyis de! A te hibád! - böktem mutatóujjammal csupasz mellkasára. 
- És? Kitudnálak valahogy engesztelni? - rakta derekamra egyik kezét, így közelebb húzva magához. 
- Lehetséges. - hajoltam közelebb hozzá. 

Ajkaimat ajkaira nyomtam és egy hosszú szájra puszit adtam neki, de ő ezzel nem érte be.  Ajkaim után kapott és megcsókolt. Egy hatalmas nagy csókcsata keletkezett belőle.  Vad és vággyal teli csók volt.  Azt hiszem jó napom lesz. 




Zihálva váltunk el egymástól. Percekig csak egymás szemét fürkésztük. Justin szemeiről ajkaimra pillantott, majd vissza szemeimre. 

Vettem a célzást. Gyorsan kimásztunk a kádból és visszamentünk a szobába.  
Az ajtót kulcsra zártam  és reméltem, hogy Claireék nem most találnak ki valamit, hogy menjünk el valahova. 

Ledobtam magamról a törölközőt és Justint az ágyra löktem. 
Fölé másztam és ráültem ágyékára. A törölköző még rajta volt, de már érzetem, hogy valami készülődik odalent. 

Lassan és amilyen gyengéden csak tudtam megcsókoltam. Ez nem az  a vad csók volt mint az előbbi, hanem egy  érzéki, szerelmes csók. Ajkaink tökéletes harmóniában mozogtam egymáson. Ez volt életem legjobb csókja. 
Jobbat nem is kívánhattam volna. 

Egy hirtelen mozdulat és az eddig alattam fekvő fiú, már fölém kerekedve nézett le rám, gyönyörű barna szemeivel. 

Lassan közelebb hajolt és megcsókolt.  Fhúú basszus, utoljára talán 8. -ban smároltam ennyit. De egyik sem volt ilyen jó, mint amiket Justintól kapok.  Ő az az ember, akire mindig is vágytam. 

Míg csókunk megállás nélkül folytatódott tovább, kezeimet lejjebb vezettem és lerántottam a törölközőt Justinról. 

Tenyeremet mellkasára támasztva eltoltam magamtól. Felálltam és az erkélyhez sétáltam. Lehúztam az összes redőnyt és elhúztam az összes sötétítőt. 
Teljesen besötétítettem és visszamásztam az ágyba. 

- Véged van! - suttogtam szinte ajkaiba. Adtam rá egy puszit és végigpuszilgatva  kidolgozott, izmos hasát, lejjebb haladtam. 
Először csak kezemmel kényeztettem, majd  számba vettem hatalmas férfiasságát és lassan mozgattam fejemet fel-le. 
Justin száját férfias nyögések hagyták el. Belemarkolt hajamba. Gyorsabbra vettem a tempót és nem sokkal később, meleg folyadékot éreztem számban.
Kicsit undorodva, de lenyeltem. 
Felmásztam  Justinhoz, és megcsókoltam.  Ujjaival arcomat simogatta. 

- Ezek itt - mutogatta ujjait - nos, ezektől másodperceken belül a mennyországban leszel. - vigyorgott. 
- Csak van  egy kis hiba. - ültem fel.
- Mi? - ült fel ő is.
- Nekem nem az ujjaid kellenek! - hajoltam hozzá közelebb.
- Kérésed számomra parancs. - felállt és nadrágja zsebéből egy kis csomagot húzott elő.   
Kibontotta és felhelyezte magának.  Visszamászott az ágyba. Pontosabban fölém mászott. 

- Készen állsz? - nézett szemeimbe.
- Nem tudom. Talán inkább majd mádkor oké? - húztam az agyát.
- Tudod, hogy nekem nem mondhatsz nemet? - hajolt közelebb. 
- Tudom! - csókoltam meg. 
Csókunk közben, hát nem mondhatni, hogy lassan, sőt, inkább erőteljesen belém hatolt. A hirtelen mozdulat hatására, egy nagyobb nyögés hagyta el számat.  
- Kikészítelek! - ajkai súrolták enyémeket. 
- Alig várom! - suttogtam.

Lassan mozogni kezdett.  
- Ohh Istenem! - suttogtam.  Ez az érzés, ami ilyenkor hatalmába kerített, valami fenomenális volt.  Olyan gyengéd volt. Minden mozdulatában szeretetét véltem felfedezni.  Ilyenkor éreztem, hogy igazán az övé vagyok.    
Hajába túrtam, ő pedig ezzel gyorsított a tempón.
Szexistenhez illő mozdulatokat végzett. Nyögéseink az egész szobát betöltötték. 
Fantasztikus volt! Erős és határozott lökéseket csinált, ami még közelebb vitt a csúcshoz. 

- Justin! - ziháltam.
- Kérlek! Csak még egy ki-kicsit!  - kapkodott levegő után.
- Nem bírom! 
- Könyörgöm! - gyorsított a tempón. 
Hátam ívbe feszült. Körmeimet Justin hátába mélyesztettem. Nagyon nehezen tudtam már tartani. Úgy éreztem szét robbanok, ha most nem engedem el magam.
- MOST! - mondta Justin. Engedtem szorításomból és egy nagy sóhajtás keretében, elengedtem magam. 

- Fantasztikus voltál! - dőlt le mellém. 
- Ha én az voltam, akkor te mi?  - dőltem mellkasára. 
- Ezt naponta többször kéne csinálnunk! -  simogatta karomat.
- Benne vagyok! - pusziltam meg szíve helyét. 
- Szeretlek! Te vagy életem értelme! - szorított magához.
- Én is szeretlek! Nagyon! Senki sem tud elválasztani tőled! 

Még vagy 10 percig feküdtünk úgy, amikor megcsörrent a telefonom. Felálltam és az asztalhoz sétáltam. Anya hívott.

- Mondd! - mondtam unottan.
- Mikor feküdtetek le először? - kérdezősködött.
- Neked ehhez mi közöd? 
- Semmi, csak tudni szeretném.
- Oké. Osztálykiránduláson. Most boldog vagy? 
- Igen köszönöm. Felhívtam Clairet és megkértem, hogy vegyen neked egy terhességi tesztet, mert aggódom miattad és tudom, hogy te úgy sem vennéd meg. Szóval kérd el tőle és majd hívj, hogy mi lett az eredmény. - tette le.

- Ez bekattant. - néztem a telefon képernyőjét. 
- Ki volt az? - jött oda Jus. 
- Anyám. Azt akarja, hogy csináljak egy terhességi tesztet. 
- Akkor csináld meg!  Terhes úgy sem lehetsz, szóval semmi értelme, de csináld meg és akkor talán megnyugszik. 
- Igazad van! 

Felöltözünk és lemetünk. 
Elkértem Clairetől a tesztet és visszamentem a fürdőbe. Megcsináltam a tesztet.
Szélsebesen rohantam le a lépcsőn.

- TERHES VAGYOK!
                    
                         
  
Kezdet: 2013. 06. 23.
Vége: 2013.08. 11.



Hát, ennyi lett volna Carly és Justin története. Remélem tetszett és örömmel fogtok visszagondolni rá.!:) 
Sziasztok.!<33   

 

19. Szerelem...

És megint itt vagyok.:) Nem készültem semmi locsogással, szval csak annyit, hogy köszönöm szépen a komikat.!:) 
Iratkozzatok fel és komizzatok.!;)<33 És bocsii, ha unalmas lett...:/

*Justin szemszöge*


Minden rendben Carlyval.   Bekötözték a kezét, és már mehetünk is haza, amint felébred.  Kicsit sok vért veszített és ezért ájult el.  Nagyon megijedtem.  Vajon miért csinálta ezt? Miért akarta megölni magát? Mi késztette erre? Csak gondolkozom és gondolkozom a plafont bámulva.  Egyfolytában pörög az agyam.  

- Justin! - szólt Claire.
- Igen? - fordítottam felé fejem.
- Miért csinálta ezt?  
- Nem tudom. - ráztam fejem. 
- Haragszik ránk vagy mi? Mondott neked valamit? -  oké megértem, hogy ő is aggódik, de hagyjon már békén! 
- Nem nem mondott semmit.  Csörgött a telefonja én odaadtam neki, ő elment telefonálni és nem jött vissza.  Elindultam megkeresni. Amikor megtaláltam, már véres volt a keze.  
-   Tuti az anyjával van valami. 
- Honnan veszed? 
- Ismerem Carlyt.... -   és ekkor felébredt.  Köhögni kezdett szóval felébredt.  Felálltam és odasétáltam hozzá. Claire, pedig szó szerint odarohant. Legjobb barátnők...
 - Carly! Carly jól vagy? Minden oké? 
- Igen Claire jól vagyok, nyugodj meg! - nyugtatta Carlyt.   Leültem mellé. 
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem tőle.  Felült az ágyon. Kicsit megszédült, így majdnem leesett, de karjánál fogva megtartottam.
- Én...csak..nem tudom.  Anyám felhívott az este és azt kérte, hogy menjek haza. Persze én megmondtam neki, hogy nem megyek és hogy hagyjanak egy kicsit élni. Kérdezte, hogy te is itt vagy-e.  Megmondtam neki, hogy igen itt vagy, mert nélküled úgy sem jöttem volna el. Aztán azt mondta, hogy te nem is szeretsz engem  és, hogy egy kurva vagyok. - itt nagyon meglepődtem.  Pont Carlyra mondja, hogy kurva?  Bárkitől, ismétlem bárkiről eltudnám képzelni, hogy kurva, de Carlyról nem. Róla soha.  És mégis miért mondta ezt rá. 
- Ezután mérges és egyben szomorú lettem. - folytatta - Kerestem egy nyugis helyet mondván, hogy már nem akarok tovább élni. Nincs értelme. Ti nagyon nem is foglalkoztatok vele, hogy eltűntem, anyám szemében, pedig egy kurva vagyok. Semmi értelme sem lenne az életnek.   Találtam egy éles követ és.... - csuklójára mutatott. 
-   Te- úr- isten! - mondta Claire szótagolva  és leült.
-  Azt hittem, már nem is érdekellek titeket. - hajtotta le fejét.
-  Csak azért, mentem olyan későn, mert  azt hittem még telefonálsz. Többször is megnéztelek, de még mindig ott álltál.   Aztán amikor már vagy tizedszerre néztelek meg, már nem voltál ott. Elindultam oda, de nem találtalak.  - kezdtem kicsit ideges lenni. Hogy hihette azt, hogy már nem is szeretem és, hogy már nem  érdekel?  Az anyja biztos teletömte a fejét mindenféle hülyeséggel. És ő honnan veszi, hogy nem szeretem?  Alig ismer.  

Még utoljára megvizsgáltál Carlyt és végre visszamehetünk a házba. Fáradtak vagyunk.  Én nem aludtam éjjel és szerintem Claire sem. Oliver visszament a házba. Szerintem ez egy kicsit bunkóság volt tőle, de hát ő Oliver. Mindig is ilyen volt.  Kint az ajtó előtt Carly anyja várt minket. Hogy került ide? Honnan tudta, hogy hol vagyunk?  Carly nem beszélt vele, inkább kiment Claireel. Az anyukája nem is nagyon törődött vele. Én maradtam, mert beszélni akarok vele. Van egy olyan érzésem, hogy ő is  velem.

- Miért mondtad azt neki, hogy nem szeretem? - kérdeztem tőle.
- Ugyan már Justin! Ismerem a fajtádat. Te sem vagy más, csak egy nőcsábász. Biztos azért vagytok még együtt, mert  még nem sikerült ágyba vinned. Elhitetted vele, hogy szereted. Carly még kicsi és befolyásolható.  Mindent elhitt neked. 
- Ez nem igaz!  Lehet, hogy régen ilyen voltam, de megváltoztam.  - tudom nem kéne így beszélnem egy felnőttel, de nagyon felhúzta az agyam...
-  Jól van és hiszek neked. De  ha egyszer is, meg mered bántani..nagyon meg fogod bánni! - ez most komoly megfenyegetett? 
- Szeretem őt.  -  és azzal a mondattal ott is hagytam.
 


*Carly szemszöge, már a házban*


Claireékkel nem törődve, felmentünk a szobába. Justin a kórház óta nem szólt hozzám. Tuti beszélt anyámmal. És hát anyámat  ismerve, biztos felhúzta valamivel az agyát. Igen biztos. Justin azóta teljesen feszült.  Bementünk a szobába és bezártam az ajtót. Nem gondolhatok semmi olyanra, csak nem akartam, hogy most bárki is bejöjjön.

- Figyelj Justin sajnálom!  Csak olyan szarul éreztem magam.  -  öleltem meg.  Nem ölelt vissza. Meg sem mozdult.   Karjait, melyek teljesen megvoltak feszülve, maga mellett tartotta.  Leszedte magáról kezeimet és leült az egyik székbe.  Én sem bírtam tovább, leültem az ágy közepére törökülésben.  Justin felállt és fel-alá járkált a szobában. Nem bír sokáig ülni, ha ideges...
Állkapcsa, karja, konkrétan az egész teste, tisztára meg volt feszülve.  

Még járkált egy darabig, aztán megállt velem szembe. Kezem után nyúlt és felhúzott magához.  
- Sajnálom! - mondtam. Nem nézett rám. Fejem fölött átnézve bámulta a falat.  - Nem tudom, mi ütött belém.  -  igazából, nem is értem miért kérek bocsánatot.  Talán azért, mert érzem, hogy most nagyon megbántottam? Szerelem...    

- Hogy hihetted azt, hogy nem szeretlek? - nézett le rám, mivel vagy egy fejjel magasabb volt nálam. 
- Nem tudom. Nem tudom miért, de elhittem anyának mindent, amit mondott tegnap. 
- Figyelj! - fogta meg kezemet.  -  Nem kell mindent elhinni mindenkinek! Szeretlek!  És ígérd meg, hogy SOHA, SOHA többet nem csinálsz ilyet! - emelte fel bekötözött kezemet.
- Megígérem! 
- Biztos?
- Igen! 
- Akkor jó. Szeretlek! - ölelt meg. 
- Szeretlek! - öleltem vissza.  

Arcomat két keze közé fogta és lassan, gyengéden megcsókolt.