10. Love!

 Sziasztok!:) Meghoztam ezt a részt is. Képzeljétek a másik blogomat Kanadában  is olvassák!! Persze ennek is nagy sikere van külföldön és itt is! Köszönöm hogy folyamatosan kapom a komikat!:)<3



Itt ragadtam. Hurrá! Nincs is jobb dolog ennél. Nem akarok itt maradni. Nem akarok látni őt. Nem akarom, hogy hozzám szóljon, hogy hozzám érjen, hogy bármit csináljon velem! El akarok menni innen. Miért pont velem történik ez?! Leültem a kanapéra és csak gondolkodtam. Justin odaült mellém és bekapcsolta a tévét. Muszáj volt pont mellém ülnie ezen a hatalmas nagy kanapén?! Egyedül akartam lenni. Mikor áll már el ez a rohadt eső?? Nem akarok itt aludni.  Nagyon fájt, amit velem tett.  Még soha senki nem használt ki ennyire. De ami a legjobban fájt, az az volt, hogy akaratom ellenére is, még mindig szeretem őt. Legszívesebben most odaülnék az ölébe és hozzábújnék....de nem akarok neki ilyen könnyen megbocsájtani. Előbb hallani akarom tőle azt a bizonyos szót. Este 8 óra körül megkértem Justint, hogy mutassa meg hol fogok aludni. Bekísért a vendégszobába. 

Kicsit jól nézett ki. De csak egy kicsit.... 
- Most már kimehetsz!- néztem Justinra, aki azóta is ott állt.
- És ha nem akarok kimenni?- ült le az ágyra.
- Akkor addig ütlek a párnával amíg ki nem mész.
- Hahahaha. Sok sikert hozzá. Miért nem tudsz nekem megbocsájtani?- tért rá a témára. Nem tudtam mit válaszoljak. Leültem a földre. 
- Miért csináltad ezt velem?- néztem rá, már könnyes szemekkel.
- Nézd Carly! Igen először csak szórakozásból akartam ezt csinálni aztán megkedveltelek.
- Értem megkedveltél. És arra nem gondoltál, hogy én mit érzek?- ordítottam és közben felálltam.- Te nem gondolsz másokra?
- Sajnálom!- leültem mellé az ágyra.
- Nehezen tudom elhinni.
- Én csak annyit kérek, hogy bocsáss meg nekem!
- Miért tenném?- néztem rá kíváncsian.
- Mert újra érezni akarlak. Érezni akarom a hajad illatát, a testedet magam mellett amikor felkelek, érezni akarom, hogy szeretsz!
- Akkor mond ki!!- gördült ki egy könnycsepp szememből. Nem válaszolt. Már vagy 3 perce ültünk szótlanul, de még mindig nem volt képes válaszolni.- Tudtam!- mondtam és kirohantam a szobából. 
- Carly állj meg!- futott utánam.- Carly!- mint aki meg se hallotta futottam tovább. Futottam ki az esőbe.  Még mindig zuhogott az eső. Futottam volna tovább, de Justin elkapott.
- Állj már meg!- fordított maga felé.
- Mégis minek? Azért, hogy szembesüljek vele, hogy nem szeretsz? Ha nem szeretsz miért nem hagysz elmenni?
- Szeretlek!- és kimondta. Kimondta azt, amire mindvégig vártam.  Amit egész  eddig hallani akartam, tőle.  Láttam ahogy egy könnycsepp  folyt ki szeméből. Elmosolyodtam.  Mint mindig, most is elmélyültem  gyönyörű mogyoróbarna  szemeibe. Sokáig csak egymás szemét fürkésztük. Lepillantott ajkaimra, majd vissza szemeibe és megcsókolt.  Még sosem csókolóztam az esőben.  

Ahogy ezt gondoltam az eső elállt. Elváltunk egymástól. Nem engedett el, hanem megölelt. Annyira jól esett ölelése.  
- Átmegyek Claireékhez valami ruháért.- néztem végig magamon.
- Ne menj el! Majd én adok ruhát.
- Szerintem a te ruhád egy kicsit nagy lenne rám.- mondtam és közben nevettem. 
- Elviszlek.
- Nem azt mondtad, hogy szervizben  van a kocsid?
- Igazából a garázsban van.- mutatott a garázs felé.
- Te seggfej!- ütöttem meg mellkasát.
- De te mégis szereted ezt a seggfejet!- mutatott magára és mosolygott. Nem válaszoltam csak mosolyogtam. Visszamentünk a házba, Justin  átöltözött. Beszálltunk a kocsiba és elvitt Claireékhez. Becsöngettem. Szerencsére Claire nyitott ajtót.

- Szia! Tudnál adni valami ruhát?- mutattam végig magamon.
- Szia! Persze, de hol áztál meg ennyire?
- Majd később elmesélem. Most nagyon sietek.
- Oké. Menj fel és vegyél fel valamit.- mutatott a lépcsőre. Gyorsan felrohantam és kivettem valamit ami a kezembe akadt. Kicseréltem ázott ruhámmal és már rongyoltam  is le ezerrel.
- Köszönöm  szépen! Majd valamikor visszahozom, szia!- köszöntem el és meg nem várva válaszát, kirohantam. Beszálltam a kocsiba és indultunk is. De nem hazafele.

- Justin hova megyünk?
- Meglepetés.
- Nem árulod el?
- Nem.- oké hát ha nem, akkor nem.  Sokáig utaztunk, majd végül a parton kötöttünk ki, de annak egy olyan részén, ahol még sose jártam. Kiszálltunk az autóból és elindultunk. 

- Hol vagyunk?- néztem körbe.
- Az titok. Ideszoktam kijönni, amikor egyedül akarok lenni. Ha bármi bánt, vagy egyszerűen egyedül akarok lenni, akkor mindig ide jövök. Itt olyan nyugis minden.
- Gyönyörű ez a hely!-  csodáltam a tájat. 

- Én tudok valamit, ami szebb.- ölelt át hátulról.
- És mi az?- néztem volna szemébe, de letámadott. Mohón falta ajkaimat. Örültem, hogy kibékültünk. Most jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem. 
Épp hátra akart lépni, amikor megbotlott valamiben és elestünk. Én még jobban jártam, mert ráestem  Justinra, de neki szerintem jobban fájt.
- Jól vagy?- kérdeztem, mire ő csak elkezdett nevetni. 
- Persze. Te?
- Igen jól!- tápászkodtam fel. Nagy nehezen ő is felállt.  Aztán hirtelen meghallottam valami ismerős hangot. Először nem tudtam ki az, de aztán beugrott. Logan. Logan? Logan! Úristen Logan! De mit keres itt ilyenkor? Hogy került ide? De a legfontosabb. miért nem rohantunk még el?
- Justin! Justin itt van Logan!
- Hol?
- Ott jön a haverjaival.- mutattam jobbra.- De gyere már nem akarok lebukni!!!- rántottam magam után és rohantunk....


KÖSZÖNÖM A KOMIKAT!:) SZERETNÉM HA ERRE A  ÖSSZEGYŰLNE AZ 5 KOMI:) JÓ OLVASÁST!:) <3