4. 7 perc a mennyországban...

Mintha feküdne mellettem valaki.......

Justin feküdt mellettem...Felálltam és elindultam felkapcsolni a villanyt, de beleütköztem valamibe. Ez hogy lehet? Az én ágyam a szoba másik végében van! Sokkal messzebb innen! Talán nem a saját ágyamban aludtam? Vagy közelebb jött a fal? Felkapcsoltam a villanyt. Rájöttem, hogy nem a saját ágyamban, hanem Justin ágyában aludtam! De hogy kerültem oda? Tuti, hogy Justin rakott oda! Biztos vagyok benne. Odamentem hozá és felébresztettem.

- Justin! Justin kelj fel!- rázogattam vállánál fogva.
- Mi van már? Mit akarsz az éjszaka közepén?- kérdezte álmosan.
- Hogy kerültem az ágyadba?
- Nem emlékszel?
- Mire? Kellene valamire?
- Igen kellene. Úgy kb. egy másfél órája felkeltettél, hogy nem tudsz aludni és elkezdtél könyrögni, hogy had aludhass itt..- mosolygott.
- Mi van? Én ilyet biztos nem kértem, szóval találj ki valami hihetőbbet!- akadtam ki.
- Pedig így volt. Akár hiszed, akár nem. De most kapcsold le a villanyt és hagyj aludni!- feküdt vissza. Lekapcsoltam a villanyt és én is visszafeküdtem. Még sokáig gondolkodtam, aztán rájöttem.
Kicsinek, ha valami történt anyuval vagy Logannel , akkor mindig felkeltem, felébresztettem mindenkit és mindenféle hülyeséget hablatyoltam. Vagyis valami történt anyuékkal. Mi? Valami történt anyuékkal? Úristen! Fel kell hívnom őket, most! Berohantam a fürdőbe és felhívtam anyát.

- Anya, anya mi történt?
- Felébredtél?
- Igen. Megint úgy, mint amikor kicsi voltam. Emlékszel?
- Igen emlékszem.
- De mi történt? Mond már el!
- Logan....Logan kórházban van.
- Mi van? Miért mit történt vele?
- Épp egy buliból tartott hazafelé a haverokkal, amikor összetalálkozott a régi barátnőjével meg annak a mostani barátjával. A srác beszólt neki valamit, Logan meg egyből nekiesett, mivel be van rúgva.....
- De nincs semmi baja?
- Semmi komoly, csak tele van sebekkel mindenhol.
- Akkor miért van kórházban ha semmi komoly?
- Mert a haverjai megijedtek és kihívták a mentőket. Itt meg bent tartják megfigyelésen. Én  is itt vagyok. Ne aggódj! Nem lesz semmi baja! Inkább vigyázz magadra és aludj!  Szeretlek! Jóéjt!
- Én is téged és mond meg Logannek, hogy őt is! Szia!

Letettem a telefont és visszamentem. Furcsa módon égett a villany és Justin is fent volt. Leültem az ágyamra.

- Mi a baj?- kérdezte, mert látta, hogy könnyes a szemem.
- Semmi.
- Nekem elmondhatod.
- Nem akarom!
- Nekem nyolc. Ha nem akarod, akkor nem nyaggatlak. De ha te is ilyen bunkó  vagy velem, ne várd hogy én kedves leszek veled.- vágta hozzá a fejemhez, ami most nagyon nem esett jól. Főleg Logan után.
- Nem hagynál békén?! Van elég bajom nélküled is! A bátyám kórházban van! Az a bajom. Most már boldog vagy, hogy tudod? És úgy csinálsz, mintha eddig nem lettél volna bunkó.
- Hidd el, nem ismersz még annyira!
- Hanyagoljuk a témát. De, tudom, hogy miért könyörögtem magam oda hozzád. Ne hidd azt, hogy azért, mert szeretlek vagy valami. Amikor kicsi voltam és valami történt a családommal, azt mindig megéreztem. Ezért keltem fel és magyaráztam mindenféle baromságot, mint például, hogy had aludjak ott veled..- magyaráztam el neki, nehogy félreértse..
- Értem. És tudom, hogy egyszer szeretni fogsz.- vigyorgott.
- Álmodik a nyomor. 
- Jó éjt!
- Viszont!- mondtam és elaludtam.

Reggel nehezen keltem fel. Bevonszoltam magamat a fürdőbe. Amikor megláttam magamat a tükörben, szó szerint sikítottam egyet.
- Úristen! Ijesztő vagyok! - motyogtam magamba. Felvettem egy kényelmes ruhát, mert ma megyünk egy közeli vidámparkba. Nagyon várom már! Kicsit rendbe szedtem magamat. A hajamat összekötöttem egy copfba és kimentem Justin már nem volt ott. Felvettem a cipőmet és elindultam a közös házba. A nap gyönyörűen sütött. A fiúk az udvaron ültek.

- Jó reggelt!- köszöntem nekik.
- Jó reggelt!- köszöntek ők is. Bementem a konyhába. A lányok ott ültek. Épp kávéztak.
- Sziasztok!- köszöntem nekik is.
- Szia!
- Jó reggelt!
- Helló!- hallatszott mindenkitől valami köszönés féleség.
- Jó reggelt tanár úr!- én.
- Neked is Carly! Kávét? - kérdezte.
- Köszönöm! El fogadom.- vettem el kezéből a csészét.
- Mindenki fel kelt már?- Mr. Turner
- Nem. Még Claire és Oliver nem. - válaszolt Rocky ez egyik barátnőm.
- Pedig Claire nem szokott sokáig aludni..- mosolyogtam.
-  Lányok!!- szólt ránk Mr. Turner.
- Befejeztük. - Rocky.
- Carly! Menj és szólj Claireéknek, hogy jöjjenek, mert indulunk.
- Oké megyek!- álltam fel. Kimentem. Oliver akkor jött ki a szobából. Nem törődtem vele. Bekopogtam Clairehez.

- Gyere!- kiabálta.
- Jó reggelt csajszi!
- Neked is!- válaszolt, miközben haját kötötte össze.
- Hogy hogy ilyen későn keltél?
- Háát...jó volt az estém!- mosolygott.
- Na mesélj!
- Oliver megcsókolt és megkérdezte, hogy leszek e a barátnője.- vigyorgott.
- És te igent mondtál ugye?
- Igeen!- mosolygott tovább, aztán Mr. Turner nyitott be.
- Lányok igyekezzetek! Mennünk kell!
- Megyünk!- feleltünk kórusban.Elindultunk a vidámparkba. Az út tényleg nem volt hosszú. Legalábbis nekünk, mert mi végig beszélgettük az utat. Amikor odaértünk, tátva maradt a szánk. Nagyon durva volt! Ezt nektek is látnotok kell:

 
- Oké gyerekek. Most mindenki mehet arra, amerre akar, de 5-kor gyülekező itt. Világos?
- Igeeen!- válaszolt az egész osztály. Claireel a hullámvasút felé vettük az irányt. Persze a fiúk is (Oliver és Justin) is jöttek velünk. Nem nagyon örültem neki, de nem érdekelt.
-Én erre nem megyek fel! Nézd már meg milyen hányingerkeltő!- nyavalygott Claire.
- Claire gyere már! Nem lesz semmi baj. Oliver is ott lesz!- nyugtattam Clairet.
- Oké benne vagyok.
- Juuuuj de jó!- vigyorogtam és elindultunk jegyet venni. Nem részletem az utat.Tényleg hányinger keltő volt!! Majdnem be is hánytam. Felültünk még egy csomó mindenre. Utoljára hagytuk a kísértet házat. Ijesztő volt. Végig szorítottam Claire kezét. Aztán egyszer csak elengedett és hiába kiabáltam neki, nem válaszolt. Justin hangját hallottam meg a hátam mögül.

- Egyedül maradtál?
- Nem vicces! Halálosan félek és Claire nem válaszol.
- Ne aggódj! Jól van! Oliver vitte el valahova.
- Mi? Te tudtál  róla és nekem nem mondtál semmit? De szemét vagy!- ütöttem meg mellkasát. - Inkább vigyél ki innen!
- Gyere.- fogta meg kezemet és vagy negyedóra kavargás után kitaláltunk. 
- Köszi!- rántottam ki kezemet az ő kezéből. -16:55- van. Mennünk kéne!
- Mehetünk.- és elindultunk a gyülekező helyre.

Otthon

- Mi lenne a ha csinálnánk egy kisebb medencés bulit?- Oliver. Mindenki belegyezett. /így néztek ki a  táborban a házak/:

A házakkal szemben volt egy giga nagy medence:

Gyors átöltöztem és kimenetem. A többiek már javában buliztak. Oliver és Claire majd lenyelték agymást. Valaki átölelt hátulról. Vajon ki volt az?
- Nincs kedved táncolni?- mosolygott.
- Nincs.- vágtam rá és leráztam magamról. Leültem Claire mellé aki épp beszélgetett. 
- Nincs kedved üvegezni?- Claire.
- És a többiek?
- Őket már megkérdeztem és igen mondtak.
- Akkor kezdhetjük. Én pörgetek először!!- kiabáltam. Az üveg Rockyra mutatott. 
- Felelsz vagy mersz?
- Felelek.
- Ki tetszik a legjobban az osztályból?
- Háát....talán Adam. - pirult el ő is, és Adam is.
- Én jövök.- Adam. Az üveg Justinra mutatott.
- Felesz vagy mersz?- Adam.
- Merek.- válaszolt és ravaszul küldött felém egy mosolyt. Adam odahajolt Justinhoz és súgott neki valamit. Justin felállt és közeledett felém.
- Mire készülsz?- kérdeztem. Nem válaszolt. Ölébe kapott és közeledtünk a medence felé. Majd mikor odaértünk beledobott a vízbe.
- Te szemét!- kiabáltam és közben röhögtem. Mindenki röhögött rajtam, szóval én is csatlakoztam, mert vicces volt. Kimásztam a medencéből és leültem a földre, mert nem akartam összevizezni a kanapét. - Inkább játszunk mást!- javasoltam.
- 7 perc a mennyországban?- Oliver.
- Okéééé.....- mondtam unottan.
- Akkor változtatunk a szabályokon egy kicsit....ugye a fiú azt csinál a lánnyal amit akar , lány szeme bekötve, és ha a fiú megcsókolja  a lányt akkor a lány köteles visszacsókolni. Nem tiltakozhat.- Oliver.
- Carly? Tuti benne vagy?- Oliver
- Miért ne? Egyszer élünk. 
- Oké akkor az első páros te és Justin lesz.
- Kezdem úgy érezni, hogy te direkt csinálod ezt velem!- néztem Oliverre.
- Jééé leesett neki!- vigyorgott Oliver.
- Ohhh ezt még megbánod!- mondtam és mérgesen néztem rá. 
- Induláááááás!- Oliver
- Oh édes istenem!! Miért pont vele?!- bámultam az eget.
- Gyere cica!- vigyorgott Justin.
- Még mindig nem vagyok a cicád!- válaszoltam. Bementünk a szekrénybe és bekötöttem a szememet.
- Ha nem tartod be a szabályokat......akkor nagy baj lesz!- mondta Justin és éreztem ahogyan elmosolyodik.
- Jaaj de félek!- flehmáztam, de késő volt, mert megcsókolt. Nem tehettem mást, visszacsókoltam. Egyre hevesebben csókolóztunk és fura módon élveztem. Lehet, hogy beleszerettem Justinba? Nem! Biztos, hogy nem! Vagy mégis.......gondolkodásomat és csókunkat az ajtó nyílása szakította félbe.



HA TETSZETT KOMIZZATOK!:) 3-4 KOMI UTÁN, JÖN KÖVI RÉSZ!;)